Leírás

Leírás

 

Élőhelyük: Eredetileg az egykori Palesztína területén éltek, mára ott már nem gyakoriak. Föld alatti üregekben élnek, mint a mi hazai hörcsögünk (Cricetus cricetus), s nappal nem is igen jönnek elő.

 

Leírásuk: 17-18 cm hosszúak kifejletten. Farkuk rövid, 1 cm körüli. Színük nagyon változatos, már rég nem megfelelő az "arany" jelző, hiszen a tenyésztés következtében mára már szinte minden színárnyalatban tudnak "előállítani" hörcsögöt.

 

Viselkedésük: Éjszakai állatok, mint a legtöbb rágcsáló. Territóriumukat védik, éppen ezért ha úgy egyedeket akarunk összeereszteni, akkor óvatosan kell összeszoktatnunk őket. Harcok előfordulhatnak, ezzel döntik el, hogy ki legyen az úr. Ha a harcok nagyon elfajulnak, ami előfordulhat, akkor nagyon javasolt különvenni őket. Nem különösebben vad állatok, az embert hamar megszokják, s kezdeti harapdálásokat leszámítva nem okoznak sérülést, ráadásul nem piszkítanak az ember kezébe szinte soha, ami nagy szó egy rágcsálónál. Persze a fiatalok azért még néha-néha igen. Társas lények, a hím időről-időre kifejezetten igényli egy nőstény társaságát. Éjjel okozhat kellemetlenséget csipogásuk, ugyanis néha veszekednek.

 

Tartásukkal kapcsolatos tudnivalók: Tartásuk egyszerű. Legideálisabb talán egy terrárium, mivel könnyen tisztítható, nehezen szöknek ki, s nem rágják a rácsot egész éjjel. Egy 30-40 literes terrárium tökéletes számukra. Mivel éjjel aktív állatkák, ezért fontos, hogy kapjanak valami búvóhelyet. Ha hazavisszük az új hörcsögöt a boltból, már akkor azonnal érdemes adni neki valami helyet, mivel feltehetően az utazás okozta stressz és idegesség nem tesz jót neki, s mindennél jobban szeretne elbújni a Világ elől. Az emberrel szemben igen szelídek, nyugodtan ki lehet őket venni, igaz, az első napokban haraphatnak. Rágcsálók lévén fogukat állandóan koptatniuk kell, hiszen folyamatosan nő. Emiatt érdemes adni nekik valamit, pl. egy fadarabot, amit kedvükre rághatnak. Ez azért sem árt, mivel ha fa búvóhelyet veszünk nekik, akkor jobb híján azt fogják szétrágni. Almozásukhoz a forgács a legideálisabb, s fészküket pedig szénából, zsebkendőből vagy akár vattából is szívesen építik. Ha hozzájutnak ezen alapanyagok egyikéhez, szinte azonnal pofazacskójukba tömik, s elfutnak vele. Ilyenkor nem kell megijedni, nem fulladnak meg, legalábbis nem valószínű. Egyébként ha valami finomat kapnak, azt is gyakran tömik pofazacskójukba. Ilyenkor eléggé szórakoztatóan néznek ki.

 

Etetésük legyen változatos: magvakat, zöldséget, gyümölcsöt, kenyeret, sajtot, lisztkukacot, s még sok mást is szívesen fogyasztanak, ám jó tudni, hogy takarékos állat révén hajlamosak egy általuk választott helyre felhalmozni a megmaradt élelmet, ami bizony meg is romolhat, ezért érdemes figyelni. Nagyon tiszta állatok, sokat tisztálkodnak, s egy kijelölt helyet használnak WC-nek, ami azért is jó, mivel azt a részt akár naponta is tudjuk takarítani. Mozgásigényük meglehetősen nagy, a mókuskerék nagyon jó megoldás, s a mostanában kapható "hörcsöglabdát" is nagyon szeretik.

 

Bár sok helyen olvasható, hogy vízre nincs szükségük, ez nem igaz. Ugyan úgy szükségük van vízre, mint bármelyik más kisemlősnek.