A gabonasiklók szaporítása is egyszerűnek mondható. Állataink hamar ivaréretté válnak, de a szaporítással ajánlatos megvárni, míg állatunk betölti a két éves kort és több mint egy méteres lesz.
Ha szaporítani szeretnénk őket először is tudnunk kell az állatok nemét. A kifejlett kígyóknál ezt viszonylag egyszerűnek mondják, mivel a hím példányok farka nem keskenyedik azonnal a farokvég irányába, hanem egy ideig azonos vastagságot mutat.
A hímek farka azonos testhossz mellett hosszabb, mint a nőstényeké. Ez a farokban rejtőző párzó szervnek, a hemipénisznek köszönhető.
Fiatal példányoknál ez a különbség még nem ilyen kifejezett, de avatott szem több állat összehasonlításával tud dönteni az állat nemi hovatartozását illetően.
Ez volt az elmélet. Két olyan nőstényem is van akik egyértelműen hímnek néznek ki, és mégis már jó néhány szép kicsivel ajándékoztak meg.
A legbiztosabb módszer a szondázás. Hím példányok esetében a szonda akár 15 farok pajzs mélységig is felcsúszhat, a nőstényeknél csak maximum 4 farok pajzsig jut el. Ami fontos, hogy a szondázást minden esetben olyan személy végezze, akinek van e téren megfelelő tapasztalata, mivel egy rossz mozdulattal könnyen kárt lehet tenni az állatban.
Megbízható módszernek tartják, ha megszámoljuk az állat farok alatti pajzsait. Hímek esetében 70 feletti értéket kapunk, a nőstényeknél általában 61 - 73 közötti pajzsot láthatunk.
Szaporítás szempontjából előnyös, ha teleltetjük az állatokat.
Ha jó kondícióban vannak a gabonasiklók, november, december táján érdemes eltenni őket telelni. A telelés előtt minimum 3 hétig koplaltassuk állataikat, hogy az emésztőcsatornájuk teljesen kiürüljön. Ha ez nem történik meg, a telelés alatt a gyomorban vagy a belekben maradt táplálékmaradvány rothadásnak indul, és a kígyó elhullását okozza. Ha letelt a koplalási periódus, a hőmérsékletet fokozatosan csökkentsük a telelési értékre, és a terrárium megvilágítását is hanyagoljuk.
Nálam a gabonasiklók általában két hónapot telelnek teljes sötétségben, 8 - 13 C°-os helységben. A telelés alatt egyesével, vagy ivar szerint szétválogatva vannak elhelyezve. Fontos, hogy száraz közegben pihenjenek, de legyen náluk egy kis edényben víz, amit lehetőleg ne tudjanak felborítani. A telelés alatt hetente-kéthetente célszerű megnézni az állatainkat, hogy az esetlegesen kiborult vagy elfogyott vizet pótoljuk, illetve az átnedvesedett almot kicseréljük.
Két hónap pihen után el lehet kezdeni a siklók felébresztését.
Ez nagyjából a telelésre való felkészítés fordítottja, vagyis a hőmérsékletet fokozatosan felemeljük, és ezzel egyidejűleg a kígyókat világos helyre (a
terráriumukba) helyezzük. Az etetést a felébresztés utáni második héten lehet
elkezdeni, de az első pár alkalommal napos egérrel etessük, majd fokozatosan növeljük az egerek méretét.
Ajánlatos a hímeket 1 - 2 héttel hamarabb felkelteni, hogy a telelés utáni első vedlésük lehetőleg hamarabb megtörténjen, mint a nőstényeké.
Miután állataink felkeltek, normálisan táplálkoznak, az erőnlétük is rendben van és a nőstény levedlett, rá kb 1-2 hétre össze lehet őket ereszteni. Lehetőleg a nőstényt helyezzük a hím terráriumába. Ideális esetben negyed órán belül elkezdenek párosodni, de néha pár órát is igénybe vehet.
A párzást követően a nőstényt elkülöníthetjük a hímtől, de ha nincs több pároztatásra váró egyed, együtt is maradhatnak.
Természetesen teleltetés nélkül is szaporodhatnak gabonasiklóink, de a természetes életritmusuk megtartása érdekében hasznosabb, ha beiktatjuk a téli pihenőt.
A sikeres párzás után a nőstény étvágya megnő és az elkövetkező két-három hétben annyi táplálékot kapjon, amennyit hajlandó elfogyasztani.
Egy idő után a várandós sikló befejezi a táplálkozást, mivel a testében fejlőd tojások a testüreg jelentős részét elfoglalják, nem sok helyet hagyva a gyomornak se. Körülbelül a párzástól számított kb 40-50 nap múlva a sikló levedlik, és pár napon belül lerakja a tojásokat.
Ha a kígyónk levedlett, célszer behelyezni hozzá egy akkora földnedves tőzeggel lazán megtöltött cserepet vagy dobozt, amiben kényelmesen össze tud tekeredni. Itt a nőstény sikló körkörös mozgással kialakít egy üreget, amelyben lerakja tojásait.
Fontos, hogy ilyenkor a hím ne legyen mellette, mivel befurakodva a párja mellé, széttúrhatja az egész fészekaljat.
A tojások száma függ a nőstény méretétől és korától, de általában 6 – 33 db között változhat. Átlagos fészekaljnak a 11 - 20 darabszám nevezhető.
A nőstényt ne zavarjuk tojásrakás közben, mert ez könnyen tojásvisszatartást eredményezhet, ami akár a siklónk életébe is kerülhet.
A tojásokat lehetőleg minél hamarabb tegyük keltet be. Először is ki kell venni őket a tojásrakó edényből, és egy nedves vermikulittal (1:1 tömeg arányban víz : vermikulit) , kertészeti perlittel vagy tőzeggel megtöltött műanyag dobozba helyezzük át őket. Fontos, hogy a tojások ugyanabba a helyzetben legyenek átpakolva, ahogy a nőstény lerakta őket. Ha a fészekalj össze van ragadva, ne próbáljuk szétválasztani. Ha van láthatóan terméketlen (nem fehér, kisebb a többinél, formátlan) tojás, azt távolítsuk el a többi közül.
A keltetőt legegyszerűbben egy kisebb akváriumból lehet elkészíteni, amit 1/3 –
1/2-ig megtöltünk vízzel, és akváriumfűtővel a hőmérsékletet 28C°-ra beállítjuk.
Ebbe egy állványon vagy polcon a víz fölé behelyezzük a tojásokat tartalmazó dobozt, és lefedjük az egészet egy üveglappal. Ez ideális esetben enyhén ferdén van feltéve, hogy a lecsapódó pára ne csöpögjön vissza a tojásokra. Ha pár csepp mégis rájuk esik, az általában nem okoz problémát. 28C°-on a kelési idő kb. két hónap.
Ha mindent jól csináltunk, és a tojások is termékenyek, a kelési arány a 100%-ot is elérheti.
A kis siklók a tojásokat a tojásfogukkal hasítják fel. Miután ez megtörtént, rendszerint a következő éjszakán bújnak ki a tojásból. A frissen kelt jövevények 22 -27 cm-esek. A gabonasiklóra jellemző , hogy az első fészekalj lerakása után két hónappal másodfészekajat is produkálnak. Ez általában kisebb méret , és rosszabb arányban tartalmaz termékeny tojásokat, mint az első adag.
A siklócsemetéket a kikelés után egy tiszta, megfelelően szellőző műanyag edényben a legjobb elhelyezni, papírtörlő aljzattal. Ivóvíz legyen előttük, de a papírjuk mindig legyen száraz. Az ajánlott hőfok továbbra is 26-28C°. A világrajövetel utáni második hét elején levedlenek, és ideális esetben elkezdenek táplálkozni. Első zsákmánynak az újszülött vagy maximum két napos egér a legjobb. Az első alkalmakkor 5 naponként etessük a kicsiket, és ahogy fejlődnek, úgy toljuk pár nappal kintebb az etetések között eltelt időt. Eddig az "elmélet". Sajnos előfordul, hogy a kis gabonasiklók nem hajlandóak elkezdeni táplálkozni. Ilyenkor éjszakára tegyünk be hozzá egy minél apróbb szopósegeret. A legtöbb egyed ilyen módon előbb-utóbb elfogyasztja az első egerét. Ha nem eszi meg reggelre, vegyük ki a kisegeret, és pár nap múlva próbáljuk meg újra. Ha továbbra sem hajlandóak enni, egy agyoncsapott, és ollóval vagy egyéb eszközzel kivéreztetett orrú egérkét kínáljunk fel nekik. Ezt, ha nem is biztosan, de nagy valószínűséggel elfogyasztják.
Ha egy-másfél hónaposan még mindig nem esznek, fontolóra kell venni a mesterséges táplálásukat. Ennek lehetséges módja a tömés. Ehhez egy elpusztított újszülött egérre, egy kis fém vagy m anyag pálcára (ezzel a legegyszerűbb kinyitni a kis kígyó száját) és egy kicsit vastagabb pálcára vagy csipeszre (az egér letolásához) van szükség. A kisegeret vízzel megnedvesítve, fejjel el re a kígyó szájába tesszük, és jobbról-balról tologatva lesegítjük páciens torkába.
Ha az egér eltűnt a sikló torkában, óvatosan lemasszírozzuk a falatot az állat első harmadáig. A táplálást is 5 naponta célszer ismételni, közben persze időnként kínáljuk meg őket, hátha meggondolják a dolgot, és enni kezdenek.
Szerencsére a fészekaljak nagy részénél csak kis hányadban fordul el a táplálék visszautasítás.